A középkorban a Bajoni család volt a sárréti térség fő birtokosa, több falu is a fennhatóságuk alá tartozott. A család a XIII. század folyamán letelepült Sártványvecse nemzetség leszármazottja. E nemzetség a tatárjárás után tűnik fel Békés vármegyében Bors település birtokosaiként, ahonnan a Borsi családnevet nyerték, másik águk Bajon helység után (Bajom; Nagy-Bajom; Biharnagybajom), a Bajoni családnevet vette fel. Más elmélet szerint, pedig a település neve keletkezett a család ősének nevéből, magyar névadási móddal, az 1138-tól adatolt Boion személynévből.

Bajom településen volt a család ősi fészke, itt építették fel a család kúriáját, majd feltehetőleg a XIV. század elején felépült a későbbi vár, amely a korabeli iratokban –„castrumként” - szerepel, tehát erődként jellemzik. Nyilvánvalóan a vár összetett építési módozatai miatt.

Hogyan is nézett ki a vár? Ránk maradt a bajomi uradalom urbariuma és a vár inventariuma 1594 őszétől. Ebből megtudjuk, hogy a vár közepén van a családi kúria, az úgynevezett „nagy ház”. Mellette találunk egy magas kőtornyot, ahonnan az őrség belátta a környező mocsarakat. A lakóépület és a torony, körbe volt kerítve fallal és négy nagy bástyával. Ez volt az úgynevezett középső vagy belső vár.
A belső vár falát mészhabarcsból építették, amit földbe ásott vastag tölgy gerendákkal tartott vesszőfonat közé öntöttek. A sarkokon álló bástyák téglából és mészhabarcsból vegyesen épülhettek. A lakókastély, a torony és a puskaporos raktár téglából épült. A belső és a külső vár falazatát tapasztották és meszelték, hogy jobban bírja az idő viszontagságait.

Birtalan Szilágyi János, bajomi prédikátor, 1824-ben, még látta a vár lerombolt maradványait. Feljegyzéseiből tudjuk, hogy „Öt vár van egy rakáson, melynek helyei még ma is látszanak. A közép vár a legszembetűnőbben kitetszik, négy szegletet formál, mintegy 1200 négyszögöl. Ezen középvárnak keletre, délre, nyugotra, éjszakra még nagyobb fekvő és kiterjedésű várai látszanak, mindezek egyik a másiktól elsáncolva.”

A fentebb említett urbárium részletesen felsorolja a vár hadi felszerelését is.
A belső várkastély (nagy ház) tetején 17 szakállas puska volt, a kőtoronyban 3, a négy bástyán összesen 15, a pincelejáratnál 8, a belső kapunál 2, a porkoláb házának külső kapujánál 5, összesen 50 szakállas puska. A piac felőli bástya tetején volt 1 tarack s a belső kapunál 5 puska. A szakállasokhoz 3000, a tarackhoz 400 golyó volt, valamint hat és fél tonna puskapor.

Magában Bajomban a vár, három majorságot tartott fenn. Itt tartották a jószágállományt: ökröt, tinót, bikákat, a ménest, a juhokat, disznókat, baromfit. A terményeket: árpát, búzát, kölest, szénát, szalmát, valamint a méhkasokat. Mészárszék és kovácsműhely is tartozott a várhoz. A várkapitánynak és az udvarbírónak külön háza volt. Az utóbbinál tartottak 250 darab gyertyát, a pincéjében egy cseber bort, egy hordó káposztát, 500 darab fekete és 200 darab fehér cipót, hét koszorú fokhagymát. A konyha, a sütőház, a korcsma és a szabóház felszerelését is mind tételesen leírták.

Az utolsó férfiágú családtagok, Bajoni István és Bajoni János ingó javainak leltárából megtudjuk, hogy milyen értékek voltak a vár falai között.
A teljesség igénye nélkül:
Díszes ruházatok: egy skarlát félszer felső ruha, kamukával peremezött; egy fekete bárson mente, bagaziával bélelt; egy verös atlacz dolmán, ezüst aranyozott gombokkal; nyolcz farkas bőr; egy párducz bőr boncsok; huszonhat rókahát; húsz heán száz rókaláb egy kötésben; három nyest; egy nyest kápa.
Fegyverek, dísztárgyak: egy szablya; két igyenes kard; egy igyenes dakos, ezüstös aranyas; egy két kézre való nagy tőr; öt sisak, az kettei aranyozott; hét bokor pávatoll; négy karvas; három pánczél; négy bokor sarkantyú; úrnak való paizs; egy török réz lámpás; egy nagy aranyos óra.
Ón edéneknek száma: kin járó ón tálnyér tizenhárom, közép ón tál, kin járó, hat; új ón tál hét, közép tál három, kis tálak hat; két tokban vagyon tálnyér harmincz három; ón kanna, új, nyolcz; új közép ón kanna négy; két pinczetokban palaczkok, tizenkettő, egyikben öregök, az másikban apróbbak.
Papi ruhák és öltözők nagy számban: egy fejér kamuka papi öltöző; verös bárson papi öltöző, egy; kék aranyas bárson papi öltöző, egy; egy fekete bárson verös aranyassal virágzik, papi öltöző; egy sárga fél-atlacz papi öltöző; egy veres kamuka kereszt-virágos, egy verös virágos atlacz darab; egy veres aranyas virágos bárson kasula, gyöngygyel fűzött humeraljával egyetembe; két vászon keszkenő, selemmel varott, oltárra való.

XV – XVI. századi tárgy és fegyverleletek a bajomi vár területéről (A Karacs Ferenc Múzeum gyűjteményéből)

Bajoni Jánossal a család férfiága kihalt, ugyanis Szigetvár védelménél elesett, több bajomi és feltehetőleg ladányi vitézével. Zrínyi Miklós oldalán harcolva részt vett a kitörésben. Mielőtt Szigetvárra ment végrendelkezett az uradalom és az ingóságai felől, így az egész vagyon testvérére Bajoni Zsófiára szállt át.

A császár Bajoni Zsófiát fiúsította, és megörökölt birtokaiba beiktatta, de ez ténylegesen nem történt meg, mert a császárhű Bajoniak birtokát addigra János Zsigmond elfoglalta. Bajoni Zsófia a várbeli kastélyban lakott, de magát a várat János Zsigmond egy megbízható emberére Csukath Péterre bízta, aki ott 1595-ig várnagyként szerepelt.

Később a vár Bocskai István tulajdonába került, aki Csukath halála után az általa ide telepített szabad hajdúk kapitányának Hajdú Nagy András generálisnak adományozta. A bajomi vár ekkor élte a fénykorát, Tokajjal, Zsákával, Sarkaddal együtt Erdély végvára volt.

Hajdú Nagy András 1604-ben elsőként csatlakozott a Bocskai-felkeléshez. Zászlaja alatt gyülekeztek Bihar vármegye szabad hajdúi, akik Bocskai halála után őt választották vezérükké. Később Báthori Gábornak ajánlották fel fegyverüket. A kapitány sikeresen védelmezte Bajom várát, hajdúival sokszor arattak győzelmet a török felett. Feljegyezték róla, hogy ostrom idején, mikor a törökök lövették a várat, a fal tetején kivont kardjával járta a hajdútáncot. Erejéről pedig az a legenda maradt fenn, hogy a hatalmas várkaput le tudta venni a sarkáról.

Hajdú Nagy András 1613-ban meghalt ezért Báthori Gábor fejedelem tábornoka, Lónyai Farkas lett a várkapitány. 1616-ban viszont már Petneházi István tulajdonában volt. Utolsó birtokosa Petneháziné Király Anna, aki 1633-ban még a várban lakott, később viszont Erdélybe költözött, mert valószínűleg nem bízott a háborúskodásban megsérült vár erősségében. Az 1659-es Szejdi-járáskor már valóban el volt hanyagolva a vár, mivel a város iratait tartalmazó ládát nem itt őrizték, hanem a sárréti mocsarakban rejtették el. 1660-ban Bajom behódolt a töröknek, így egy ideig török őrség is lakott a várban. Ekkor már csak a templom körül lévő falról szólnak a feljegyzések, ahová a német hadak elől menekülő ladányiak, kabaiak, szovátiak és tetétleniek húzodtak be a bajomiak mellé. Valószínűleg a várban lévő törökök pusztították el a vár nagy részét, a megmaradt templomerődöt pedig a hajdú lakosság tartotta fent.

Szűcs Sándor, község alaprajzán feketével jelölte a tulajdonképenni várat. A fehér körrel jelölt terület a belső vár, vagyis a Bajoni család várkastélya. A fehér kereszttel jelölt terület a várkertnek felel meg. A belső vár körül az úgynevezett „oltalmazó várak” álltak. Ez volt a tulajdonképpeni külső vár, amit vert földfallal és hatalmas földbástyákkal kerítettek körbe. Ezek a falak jobban bírták a tüzérségi tüzet, mint a kőből, téglából épült falazatok. A bástyáknak és a falnak az omladékai még az 1870-es években is látszódtak. Még a templomnak is csak a teteje látszott ki mögülük. Később a romokat elhordták utcák és udvarok feltöltésére. A belső vártól északra volt a vadaskert, ahol halastó, madarászkert és szőlő volt telepítve. Ezt a részt ma is várkertnek hívják. Petneháziné a déli oltalmazó várban építtetett egy templomot, ami körül volt kerítve fallal, ebből lett később a templomerőd. A belső vártól keletre és nyugatra is volt egy-egy oltalmazó vár. Itt lakhattak a bajomi várnépek, szolgálók, katonák. Lakóépületek, raktárak, ólak állhattak ezen a részen, mellette piac és korcsma is feltételezhető.

A külső vagy oltalmazó várak körül volt az úgynevezett huszárvár vagy katonaváros (a község alaprajzon fehérrel feltüntetett területek), ahol a Bocskai István által letelepített hajdúk szállásai voltak. Itt éltek a családjukkal együtt, tizedekre osztva. A katonaváros is körül volt kerítve, de már csak erős, fából épített palánkkal és árokkal. A bejárókon sorompókkal és őrséggel. Tehát a vár megfelel a tulajdonképpeni „magyar vár” építési jellegének, középen kő erősség, körülötte fából és vert falból készült falazatok, e körül pedig a katonaváros foglalt helyet. A vártól nyugatra a legmagasabb térszínen pedig a nemesek által lakott Kisbajom épült ki, még a középkor folyamán (a község alaprajzon kockázott területek), akik nem tartoztak a vár fennhatósága alá. A korabeli híradások így két Bajomról szólnak, Nagybajom a tulajdonképpeni vár, Kisbajom pedig a nemesek által lakott településrész.

Az erősen megrongálódott vár végleg a XVIII. században pusztult el, miután Lipót király eltörölte a hajdúk szabadalmait. A ma is álló templomot a bajomi vár tégláiból építették fel 1753-ban.

Fórián Péter - Sárréti Krónika

Felhasznált irodalom:

Módy György – Bajom és a Bajoni család uradalma a középkorban /Biharnagybajom története és néprajza/ Debrecen, 1992.

Osváth Pál - Bihar vármegye sárréti járásának leírása. Nagyvárad, 1875.

Szűcs Sándor – A bajomi vár. Püspökladány, 1939.

Magyar Országos Levéltár - U.et.C.Fasc.106.No.3.1594.év - "Inventarium omnium bonorum arcis Bayon 1594".

Módy György - Adatok a bajomi vár tartozékainak történetéhez. /A Hajdúsági Múzeum Évkönyve I./ Hajdúböszörmény, 1973.

Bajony István és Bajony János ingó javainak leltára. 1566.

Képek:

Illusztrációk: Bajom Vára /Fórián Péter/; A bajomi vár - község alaprajz /Szűcs Sándor/

Fotó: XV – XVI. századi tárgy és fegyverleletek a bajomi vár területéről /A Karacs Ferenc Múzeum gyűjteményéből/